-Ez nagyin finom - sóhajtott fel az Anita
-Szerintem is.
-Többször kéne, ilyet enni.
A többiek csak nevettek rajtunk, hogy milyen érdekesen eszünk az evőpálcikát én könnyen használtam az Anita nagyon szenvedett vele, de a végére nagyon belejött. Ki se léptünk az ajtón, de már özönlött előttünk a sok fan lány. Alig szabadultunk meg tőlük.
-Olyan kis aranyosak voltak -mondtam
-Szerintem is.
Ők ugyan úgy csak nevettek rajtunk mivel mi nem értettük mit mondott a sok kínai lány de ők félig meddig értették. Elmagyarázták mit mondogattak/kérdezgettek:
-Csak azt kérdezgették ,,kik ezek a lányok?'' ,,miért vannak veletek?''
Egyszerre egymásra néztünk és csak azt mondtuk
-Ooooo, de aranyosak
Ők csak tovább nevettek rajtunk mint indig a sok hülyeségünkön. Vissza mentünk a hotelbe és gyorsan elfoglaltuk a legjobb szobát. Kipakoltuk a ruháinkat közben beszélgettünk:
Ők csak tovább nevettek rajtunk mint indig a sok hülyeségünkön. Vissza mentünk a hotelbe és gyorsan elfoglaltuk a legjobb szobát. Kipakoltuk a ruháinkat közben beszélgettünk:
-Alig hiszem el, hogy tényleg Kínában leszünk egy hétig
-Ugye? Én is alig tudom elhinni.
-És utána meg megyünk Koreába igeeeen!!
Ez a hét nagyon hamar eltelt néha megnéztünk a fiúk gyakorlását és azzal is sokat tanultunk, hogy ők is segítettek tanulni a nyelvüket. Elpakoltunk mivel másnap kora reggel megyünk Koreába. Reggel alig akartunk felkelni nagyon álmosak voltunk és az egész repülőutat végig aludtuk....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése