Miután felkeltettek minket, hogy leszálljunk. Izgatottan vártuk, hogy mit fogunk csinálni 3 hónapig Koreában. Beértünk a fővárosba és tátva maradt a szánk a látványtól. Elmentünk a fiúk lakóhelyükre ami elképesztően nagy volt. De legalább volt választási lehetőség a szobák között. Anita egyből elfoglalta az egyik legnagyobb szobát. Én mentem a saját szobámba ez kicsit kisebb nem szeretem annyira a nagy szobákat. Ezzel nem én voltam egyedül Taehyung se nagyon szereti a nagy szobákat. Kicsit késő volt már úgy, hogy elkezdtünk a a lefekvéshez készülődni. Mindenki lefürdött míg a nagynéném elkészítette a vacsorát. Vacsora közben mondtak nekünk egy nagyon örömteli hírt.
-Ugye a nyári szünetet itt töltitek Koreában, de mikor mentek vissza a fiúk is mennek veletek és majd januárban jönnek vissza, de március végén megint mennek magyarba.
-Tényleg 5 hónapig velünk lesznek?
-Igen kell nekik egy kis pihenés. Habár ha meg gondolom mellettetek pihenni? -mondta kicsit gúnyosan
-Ígérjük tűrhetőek leszünk!
-Nincs rá semmi szükség bírjuk a hülyeségeiteket -mondta Jimin kedvesen
-Én nem!! -kiáltott fel Suga
-Nyugi te sem vagy egy angyal -gúnyosan nevettem
-Chh... -mondta magában Suga mert tudta hogyha vissza szól rászól az édesanya és azt senki sem szeretné.
Miután végeztünk az evéssel segítettünk eltakarítani az asztalról. Mentem a szobám felé mikor Suga kigáncsolt a kanapé előtt.
-Juj bocsi nem direkt volt! -mondta egy gúnyos mosollyal az arcán.
-Igen? Véletlen? -kérdeztem gúnyosan
-Teljesen! -válaszolt magabiztosan
-Ha te mondod. -pöcköltem meg a homlokát
-Gyere csak vissza! -fogta meg a csuklom és rántott vissza. Le rántott az ágyra és ráült a hátamra nem teljes súllyal csak lazán.
-Szállj le rólam!
-Nem fogok! -mosolygott
-Hee... -Hirtelen befogta a számat mikor hívtam volna az édesanyát.
-Ez így nem jó, hogy minden kis gondodnál hívod anyát.
-Lehet nem meg oldás. -helyeseltem mikor levette a számról a kezét -Jimiiiiin -Kiabáltam Jimin után
-Igen?.... Mit csináltok?
-Öh.. ez csak egy oppa-dongsaeng bonyodalom... a lényeg, hogy leszeded rólam?
-Persze! -és megfogta a két kezét és felhúzta. Én kimásztam alóla és nyújtóztam egyet.
-Köszi
-Nincs mit! -és ment vissza a szobájába. Másnap reggel ők elmentek gyakorolni. Mi felkeltünk, olyan 10-11 körül keltünk fel vagyis keltettek fel, mert ha rajtunk múlna, akkor az egész napot végig aludnánk. Reggelizni nem reggeliztünk hanem már az ebédet vártuk. Míg vártuk videó játékoztunk egy kicsit utána meg filmet néztünk. A fiúk közbe hazaértek és leültek mellénk nézni.
-Jöhettek enni! -kiabált a konyhából a nagybátyám
-Megyünk!
Az ebéd nagyon finom volt szokás szerint.
-Miután végzett mindenki pihen egyet majd megyünk egyet sétálni rendben? -kérdezte a nagynéném
-Rendben -válaszolt sorra mindenki. Most is segítettünk eltakarítani mint mindig. Egy tíz perc pihenő után előkészültünk és elindultunk Szöul utcáin. Gyönyörű volt minden. Sötétedésnél elmentünk a Han folyóhoz és bámulatos volt. Miután abbahagytuk a csodálkozást elmentünk abba az éterembe ami pont a Han folyóra néz. Az étel és a kilátás is isteni volt sose fogjuk elfelejteni ezt a 3 hónapot.....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése